A szürke hétköznapok során,  munkavégzés közben a sok szakmai anyag olvasásakor szerintem már mindenki eljutott legalább egyszer a saját szakmájában arra a pontra, hogy a pokolba kívánta

​

• az összes profin összeállított szakanyagot,

• a fél profin elkészített, minden tapasztalatot nélkülöző tájékoztatókat,

• illetve a teljes szakmaiatlanságról árulkodó úgynevezett szakírásokat.

​

Aki ismeri és szereti a szakmáját, az pontosan látja a szakma árnyoldalait is, az élet szülte komikus helyzeteket. Ez utóbbiakról születnek a munkahelyi viccek, a személyi és a helyzetekhez kapcsolható legendák, melyeket éveken, évtizedeken mesélnek a céges rendezvényeken.

Mégis ezeket a szájról szájra járó storykat, szakmai történeteket senki sem írja le. Szóban többször idézik őket, de papírra nem veti senki.

Sokszor ennek az az oka, hogy nehéz írásban visszaadni a valós helyzetekben megtörténteket. Nehéz írásban ötvözni a szakmai tudást egyfajta könnyed hangnemmel. A könnyed stílusnak kellene találkozni a szakmai tudással, a tapasztalattal.

És valljuk be, nem olyan könnyű, könnyedén írni komoly témákról. A könnyed stílushoz sokkal több tapasztalati tudás és mélyebb szakmai ismeret szükséges, mint egy "sima" szakmai anyag összeállításához.

A könnyed, humoros szakmai bemutató megírásához a szakma ismerete mellett szükség van még legalább három dologra:

• íráskészségre

• egészséges humorra

• a szakma mély összefüggéseinek ismeretére.

​

No, éppen ezek szoktak hiányozni a humoros szakanyagokból. Hiányzik belőlük a szakma és a humor egészséges ötvözése. Vagy túl humorosra sikerülnek, vagy túl szakmaira. Kevés olyan mű van, ahol a szerző megleli a helyes arányt a humor és a szakmaiság között.

​